A nap, amely megrengette Decset!

 

2014. október 12. A nap, amely megrengette Decset !

 

Nincs abban semmi szokatlan, amikor az emberek urnák elé járulnak, hogy eldöntsék kik vezessék az adott kisebb vagy nagyobb közösséget, kik azok akiket bizalmukkal tisztelnek meg azzal, hogy intézhessék a közösség ügyeit, döntéseikkel segítsék közös boldogulásukat.

 

Szerintem ezzel a szándékkal indultunk el ezen a napon is szavazni, hogy megteremtsük a sikeres fejlődés legfontosabb feltételeit, ki-ki saját tapasztalatai és elképzelései szerint. Egy ilyen esemény hosszú távú kihatásait mindenki érzékeli, tudja, hogy az aznapi döntésük távlatosan befolyásolja a közösség jövőjét. A választó akarata egyértelmű: saját döntési jogaival, senkitől sem befolyásolva, a szavazó urna biztosította titkos keretek között, letenni voksát az általa megfelelőnek tartott nevek mellett, akikről azt feltételezi – vagy tudja – hogy a rájuk testált bizalommal élni és nem visszaélni fognak. A szavazás végkimenetelét természetesen előre nem tudja, de biztos abban, hogy azok kapnak szerepet akik alkalmasak a feladatra, és képesek a bármilyen választási eredményben a település érdekében együttműködni, még akkor is ha nem nagyon szeretik egymást.

 

Ez lenne a normális !

 

Szerintem egyébként személyükben megfelelő, arra alkalmas emberek kerültek megválasztásra, láthatóan élvezték Decs lakosságának bizalmát, köztiszteletben álló emberek, személy szerint is sokat tettek eddigi életükben a faluért. Úgy tűnik, hogy a képviselői többségben jelenlegi tevékenységükben nem önmagukat adják, ki tudja miért – azért ki lehet találni – valami más érdekében cselekszenek, nem saját elképzeléseiket valósítják meg, nem a falu érdeke vezérli őket, hanem valami más.

 

Ma már sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem a normális úton haladtak a dolgok !

 

A választások óta eltelt időszakban a képviselői többség szinte kizárólag arra összpontosított, hogy a meglévő többségüket arra használják, hogy a megválasztott polgármester mozgásterét minél szűkösebbre szabja, ezzel lehetetlenítve feladatainak ellátását. Más épeszű magyarázat híján azt gondolhatjuk el akarták üldözni innen, és akiben a képviselő asszony bízik, azt vissza akarják hozni.

 

Sokan emlékszünk Decs népének egy korábbi választására ( 2006. évben ) amikor a korábbi képviselőtestület munkáját ( alul )értékelve, hét új képviselőt választott meg, nem kimondottan az akkori polgármestert támogatók közül, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy új polgármester is legyen, Kern László személyében. Arra is biztosan emlékezünk, hogy az akkori képviselői többség nem vonta meg a polgármester jogait, nem csorbította mozgásterét, nem lehetetlenítette el ténykedését, néhány korábbi túlzott jogosítvány visszavételét kivéve. Fontosabbnak tartotta a falu normális működését, mint hatalmi étvágyuk kielégítését, annak ellenére, hogy a polgármester igencsak adott okot erre.

 

Ma azt tapasztaljuk, halljuk, hogy a választást követően semminemű egyeztetésre nem hajlandóak a „négyek”, a nagy nehezen kialakított kompromisszumokat még egy napig sem hajlandóak tiszteletben tartani, a közvetlen demokrácia lehetőségét padlástérbe igyekeznek szorítani, stb. stb.

 

Miközben az interneten folymatosan lejárató-kampányt folytatnak az új polgármester ellen, vádolva azzal, hogy semmit nem csinál, csak szórja a pénzt felesleges dolgokra, nagyratörő terveiből semmit nem valósított meg, nagyvonalúan elhallgatva azt az egyszerű tényt, hogy mindez a képviselőtestületi többség „ áldásos” tevékenységének az eredménye. Ugyanis, ha megkötözöm valakinek a kezét-lábát, és ezek után elvárom tőle, hogy versenyt nyerjen kézenállásban vagy 100 m-es síkfutásban, az már minősíthetetlen, bizonyítja a háttérben megbúvó valódi szándékot.

 

Szót érdemel még az események sorában az a képviselői indítványra hozott testületi döntés – természetesen a 4-fős többségé – miszerint a volt polgármesterrel riportot, „interjút” kell készíteni, ahol kifejtheti álláspontját. Hogy miről? miért? és milyen alapon? nem tudni. Azt sem tudni erre miért van szükség, hiszen mindenkinek rendelkezésére állnak, azok a nyílt, demokratikus lehetőségek, ahol szemtől-szemben elmondhatja bárki saját véleményét, a falut érintő ügyekről. Megtehette volna ezt a menesztett polgármester is, például úgy, hogy Falugyűlésen megköszönhette volna a decsiek eddigi bizalmát, elmondja véleményét és elköszönt volna. 

Pontosabban rendelkezésre álltak, ugyanis a többség nem tartja fontosnak a "Falugyűléseket" ( nehezen viselik a közvetlen demokrácia hatásait ), nem tartják fontosnak, hogy a falu érdeklődő lakói korlátozás nélküli létszámban vehessenek részt a testületi üléseken, - ami úgye nyilvános - padlástéri, talán 15 főt befogadó, arra teljesen alkalmatlan, sőt tűzvédelmi szempontból sem megfelelő helyiségbe száműzte a testületi üléseket. Nesze neked nyilvánosság ! Nesze neked demokrácia !

 

Ebben a faluban még él párezer felnőtt ember akinek szintén van, lenne mondanivalója, mégsem terjeszti a képviselő testület elé, hogy a határozat mögé és egy szoba mélyébe bújva, előre felkészített kérdezőkkel válaszoljon azokra a felvetésekre, amelyeket Ő előre megfogalmazott, saját magának. Közbevetem, hogy a „színjáték” nem igazán sikerült. Jobb, okosabb kérdezők kellettek volna, akik a satnya és a valóságot elferdítő válaszok után visszakérdeznek !!

 

Ezekről a riportokkal, azok érdekes tartalmáról még lesz mondanivalónk !  Csak egyet emelnék most itt ki: a korábbi polgármester a második riportjában - azért kellett második, mert az első igen gyengécskére sikerült - az találta mondani, idézem:

 

" ................a falu lenullázodott, mi egy jól működő falut adtunk át, ....................."

 

Erről az olvasó sokkal többet tud, mert ő a faluban él, mozog, látja hogyan nézett ki a falu. De ha esetleg mégsem, a VIDEÓK alatt taláhat róla néhány fényképet.

 

Én úgy látom, ha tovább tartott volna a 4-ek "uralkodása", biztosan lenullázodott volna a falu. 

 

 

Most egy tengerszerű pocsolya stégjén /

Ünnepeljük, hogy bár nem megy az úszás: /

Mindig van ötletünk, hogy ki miatt nem. /

 

Szálinger Balázs: Bibó. (Korunk, 2011. július) 

dp