A 'BÉKE' első napjai.
A „béke” első napjai!
A „földcsuszamlás-szerű” választási győzelem mámora után immár a szürke hétköznapokat éljük. A vitathatatlan támogatás mellett azonban megjelentek a kételkedők, megjelentek a jogos igények kielégítésének oldhatatlan és talán türelmetlen vágya is, az elmúlt 5-6 év „semmittevése” felszámolására.
Az újonnan megválasztott képviselő testület és közvetlen segítőik nincsenek könnyű helyzetben, ami egyébként - mint a korábbi helyzet jó ismerői - nem hatott újdonságként.
Bizton állíthatom, hogy összebeszélés nélkül egyöntetűen éreztük, hogy
„ Könnyebb volt a korábbi korszakot és vezérét leváltani, mint utána önkormányozni!”
Magam is a választást követő napokban megpróbáltam átgondolni, mit? hogyan? és mikor? kellene megtenni! Az utolsóra rögtön adódott a válasz azonnal! De ahhoz, hogy azonnal lehessen cselekedni, választ kell kapni az előző két kérdésre is, amelyekre ennél körültekintőbben, alaposabban kell a választ megfogalmazni.
Természetesen vannak olyan a mindennapjainkat zavaró tényezők amelyeket viszonylag gyorsan lehet és kell is orvosolni. Ezek számbavétele – miután nap mint nap találkozunk velük – nem jelenthet komoly feladatot, elhatározás és cselekvés szükséges. Ezek között fel kell készülni a télre, biztosítani kell a szervezett hóeltakarítást ( tél van, hó várható ), a tömegközlekedésre várakozóknak a megállókat „szélállóvá” tenni, a várakozás normális feltételeit a hidegben biztosítani kell, a téli tűzelőt a rászorulóknak adni kell, a gyors hiba és probléma elhárításokat meg kell tenni! Biztos vagyok benne, hogy ezt a hivatal meg is oldja.
A többi – sajnos a nagyobb rész - azért nem ennyire egyszerűen megoldható probléma! Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt egy évben a napi problémákkal küszködő embereket „rászabadították” a hivatalra, a polgármesterre, - a normális ügyintézés lehetetlenítésére - akik emberfeletti munkával igyekeztek mindenki problémáját megoldani. Tudom, hogy a problémák nem lesznek egy csapásra kevesebbek, de azok kezelésében más gyakorlatot kell kialakítani, például olyat ahol a szakterületek ügyintézői kezelik a bejelentéseket és személyes problémákat, és a hivatali ügyintézés rendszerében biztosítják a megoldásukat, a hivatalon kivüli probléma megoldásban pedig szakszerűen segítik az embereket. Gyorsan és hatékonyan! Ennek minden feltételrendszere adott, új szemlélettel, gyors, szakszerű, önálló munkával jelentősen javítható a munka színvonala, és ezáltal a polgármester irányíthatja a folyamatokat, végezheti a más által elvégezhetetlen teendőit.
A teendők számbavételekor próbáltam leírni mindazokat a megoldandó dolgokat amiket tapasztalok és tapasztaltam, amikre sok javaslatot kaptam, jelenleg címszavakban megfogalmazva 6 gépelt oldalnál tartok és még nincs vége. A teendők összeszedésekor erősödött meg bennem, hogy szinte semmi sem működik normálisan a faluban! Az elmúlt évtizedekben kialakított gyakorlat nem egy egészséges, jól szervezett faluirányítás megvalósítására, hanem egy átláthatatlan, a hatalom megtartására működtetett konstrukció volt, amelyben az emberek személyes problémáinak megoldása is hatalomtechnikai kérdéssé silányult!
Összegezve a normális, élhető település kialakításához gyökeres, mélyreható átalakításokra van szükség. Ahhoz, hogy ezeket az alapoktól felépítve megalkothassuk, nagyon komoly elemző, áttekintő és programszerűen átgondolt lépésekre van szükség. Nem lehet tere az ötletszerű, átgondolatlan lépéseknek. Természetesen ezt is gyorsan, de átgondoltan kell végrehajtani, a nagy rendszerektől a kicsik felé, miközben a napi működést biztosítani kell. A korábbi átláthatatlan és a hatalom kiszolgálására és fenntartására kialakított megoldásokat le kell bontani, és helyükre a normális, emberközpontú megoldásokat kell bevezetni!
EZEKET KELL KIDOLGOZNI, RENDSZERBE ILLESZTENI, ÉS LASSAN DE MAGABIZTOSAN, FOLYMATOSAN A MINDENNAPI CSELEKVÉS RÉSZÉVÉ TENNI!
Ehhez azonban mindenkinek van hozzátenni valója!
Kinek a szakértelme, kinek a jártassága, kinek a cselekvő együttműködése, kinek a segítő véleménye és mindenkinek a türelme!
Ekkora feladatot kapkodva, megalapozottság nélkül, felelőtlenség lenne elvégezni.
Ugyanis a település, és az itt élő valamennyiünk érdeke a sikeres megvalósítás.
Nincs több lehetőségünk!!!
ÉS A BIZALOM KÖTELEZ!
A következő napokban folytatódik és felgyorsul az érdemi munka, közben az ünnepekre megállunk kicsit, aztán jöhet a java!
Kölcsey szavait idézve:
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey Ferenc: Huszt
A KÖZELGŐ KARÁCSONYI ÜNNEPEKRE BÉKÉS, BOLDOG NAPOKAT,
az
ÚJ ESZTENDŐRE MINDENKINEK SOK SIKERT, BOLDOGULÁST
és
EGY ÉLHETŐBB DECSET KIVÁNOK!
Reinhardt Ádám